az őrület széle

Tulajdonképpen meglehetősen rossz lelki állapotnak örvendhetek már napok, vagy talán inkább hetek óta. A mély depresszió és a szerelem küzdenek egymással, vagy talán inkább segítik egymást? Hm...ez elgondolkodtató...

Per pillanat azt hiszem boldog párkapcsolatot ápolok Mr Darcy-val, de ha ez így van akkor miért is nem vagyok boldog? Azt hiszem erre tudom is a választ. Szánalmasan beszűkült az életterem. Elköltöztem egy idegen városba, ahol mindent áthat a húgy szag és, ahol minden négyzetméteren van egy hajléktalan, aki pénzt akar kicsikarni tőlem. (meg másokból...:D) Mindegy egyszóval UTÁLOM ezt a szar várost. És ha ez nem lenne elég apámmal kell laknom...életemben először. Persze szeretem, de nem alkalmas arra, hogy egy lánnyal lakjon és ezzel azt hiszem mindent el is mondtam. Nyáron még jó volt, mert mindennap dolgoztam és a Vidámpark egy külön világ, ahova ha bekerülsz benn is maradsz. (persze csak addig amíg be nem zár...) Igaz, hogy ott nem dönthettem el hogy kikkel akarok barátkozni, és a legtöbben pont olyanok voltak, akikhez normális alap helyzetemben sosem szólnék kettőnél többször, de legalább voltak emberek, akikkel még ha felszínesebben is, de legalább lehetett érintkezni.
Most azonban gyakorlatilag Mr Darcyn és a (szerencsére jófej) barátain kívül nem találkozom egyetlen emberi lénnyel sem. A barátnőimmel csak telefonon tartom a kapcsolatot, de ez meg nem tesz jót a telefonszámlámnak.... nem tehetek róla ha egyszer elkezdek beszél akkor eltart egy darabig míg kifogyok a siránkozásból, na meg nekik is van min szenvedniük szokásunkhoz híven. De ez így csak puszta árnyéka régi kapcsolatunknak...
Persze tudom, hogy ez a fajta elszigeteltség csak és kizárólag az én hibám , mert nem sikerült már megint bevonszolnom a seggem arra a k***szott egyetemre. Mellesleg ezért mindenki utál is. Egyfolytában cseszegetnek hogy menjek be, és kezdjek valamit az életemmel. De nem értik meg hogy elvesztem!!!!! Nem tudom megcsinálni... nem megy.
És itt most nem az agyi kapacitásomat degradáltam le, bár valószínűleg azzal is lehetnek a bajok...
Nincs bennem elég erő. Tavaly egy barátnőmmel nevezzük Larának, elterveztük az életünket és kitaláltuk hogy ehhez pontosan milyen talnulmányokat is kellene folytassunk, de Lara egyedül hagyott, engem pedig elsodortak az új érzelmek amiket Mr Darcy iránt tanusítottam/ok meg persze az a mérhetetlen lustaság, ami még egyszer a sírba visz. Teljességgel hiányzik belőlem a kitartás génje. Tudom én hogy mit kellene tennem csak nem teszem... Érti ezt valaki? Kiborító. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Tuti meghibbanok előbb utóbb.



Miss Eliza